Rugby
Mennyi ideje keresem, egyszeruen zsenialis:
The Dark Side Of Me "Life does not consist mainly, or even largely, of facts and happenings. It consists mainly of the storm of thought that is forever flowing through one's head" --Mark Twain
Csípjetek meg , hogy igaz! Még csak negyed 11 van, de én már hazaértem. Sima liba volt ez az átkozott mechanika. Ment mint a karikacsapás, kiráztam a kisujjamból!
Köszöntsétek a Budapesti Müszaki Egyetem büszke jövendöbeli tanulóját. Mához egy évre már Pesten fogom berendezni a szobámat, fél év ott töltésére. Az Erasmus, az Europai Unio, és nagyon sok utánnajárás nélkül ez a müsorunk nem jöhetett volna létre.
Ma a tanulás tuladagolása agresszivítást szült. Talán 6 óra körül lehetett, hogy elégedetlen mormogás töltötte meg a könyvtárat. A 20-30 tanuló rajtam kivül aki mind a szerdai mechanikara tanult, felháborodva fogadta a hírt, hogy igenes benne lesznek a vizsgaban a nem lineáris elosztásu terheléses feladatok. Tehát az UV-ben kb +10% anyagot hoznak mint az eredeti vizsgában. A lázadás különbözö fokozatokon következett be. Egyesek azt tanacsolták, hogy tanuljuk egyszerüen meg, legalább biztos, hogy lesz vele feladat. Öket gyorsan eltették láb alol. Voltak akik peticiókra apelláltak, és az ellenállás más hivatalos formáira. Végül felvetettük, hogy csoportosan bojkottálni kéne a vizsgát.. ez már mindenkinek jobban tetszett.
A napokban létrejött egy újabb poén. Vagyis Szilárdék elmeséltek, hogy mostanában csomót röhögnek ezen:
Állok egyedül
Az alabbi 10-12 bejegyzés mind több mint egy éves. Végre volt idöm és energiám, hogy rendet tegyek a gépen, és közben minden érdekesebb irományt amit talaltam feltöltöttem. Melleseleg kicsit másképp is néz ki a honlap.
Vörös rózsám
Az elején lehellet finoman pengetem,
Benned minden megvan ami egy jó koncerthez kell. Életet adó sör, pompás akusztika és 1,5 méter magas gitárosok meg énekesek akik 50 evésen is világhírűek. AC/DC... ismerősen cseng? A legviccesebb ahogy koncerten ordítanak, hogy com'n let's all go wild 'n' do the grrr brrr aztán csak azt hallod hogy „ready?!”. Nem tudod mit kell csinálni, de a lelked is kiteszed, nehogy lemaradj.
Egy csokor virag,
Ott ahol senki sem keresi,
Minden hozzaszolni akaronak megadatik a lehetoseg. Vagy irj a comments-be, vagy kuldj egy email-t a Fizban_kovi@hotmail.com -ra
A rovat címe egyben egyik legnagyobb félelmemet is magában sűríti.Ez a gondolat jó néhány éve érik bennem,de sokkal erősebb mióta gimnáziumba járok.Mindig is kerestem a választ arra miért is szeretem annyira az éjszakat.Imádok az éj leple alatt sétálni,utazni vagy olvasni.Ez nem olyan különleges dolog,de rájöttem néhány válaszra.Mindenki észrevehette,hogy világunk felgyorsult.Ennek nyilván sok hatását érzékeljük mi is ,mint például stressz vagy helytelen táplálkozás.Volt egy idő amikor a Szilárd mindig csütörtökön este járt haza.Akkoriban az volt a kedvenc napom.Egyrészt szerettem ha hazajött,de imádtam lesétálni este 11kor a vasutállomásra,megállni a slendy pékség előtt és megszagolni a friss péksütemények illatát.Sokszor vettem egy pogácsát és mivel előbb indultam,lassan sétáltam le és kiélveztem a sajtos pogi minden részét.Megnyugodtam és feltöltődtem energiával.A félelmem egyébként az,hogy a világ rohanása miatt saját életünk is másodpecek alatt pereg le,de csak akkor ha hagyjuk.Néha meg kell állnunk és pihennünk kell egyet.Ez nem a semmittevés vagy időpazarlás kategoriába tartozik,hanem ez pontosan arról szól,hogy az idő vas foga ellen mi sem tehetünk semmit de ha mindig sietünk akkor a A rettenthetetlenből kell idéznem:"Mindenki meghal,de nem mindenki él igazán."Nem az számít,hogy mennyi dolgot tudunk beírni az önéletrajzunkba,sokkal inkább az,hogy egy pillanatról akár könyveket is tudnánk írni.A rovat címe így már egyértelműnek latszik:Egy kis "pihenő"
...a cime uj allando rovatomnak. Iroja, szerkesztoje, hasonlo haszontalansagok: Tivadar Ferenc Töfting. Az idezetek feneketlen kutja, meg egy nagy adag motivacio froccs. Neha o is froccs, de arrol szuloknek egy szot se. Tovabbi szopazarlas helyett szoljon a szerzo maga. (Privat neked: Nesze a sakkbajnoksaguk utan a VILAGHIR:))
Szóval akarva akaratlanul,de irnom kell néhány szót arról,hogy miért is harcolunk,küzdünk és,hogy tudjuk-e a célját.Mostnaában sok szó esett beszéllgetéseim során arról,merre akarok tovabbtanulni vagy mit érdemes tanulnom,hogy jó munkát kapjak.Mindenki arról beszél a nyelvek mennyit segítenek tehát menjünk külfödre,tegyünk nyelvizsgákat stb.Továbbá az oktatási rendszer hibái azaz ha lesz diplománk,de nem megyünk vele majd semmire.Persze vannak akik azt hiszik úgy knnyebb szembenézni a dolgokkal ha nem gondolnak rájuk.Egyértelműen tévednek.Sajnos gondolkodnunk kell rajta de nem úgy ahogy legtöbben teszik.Értem ezt arra,hogy nem a végső céllal kell kezdenünk hanem lehetőleg azzal,hogy találunk egy dolgot amit szenvedélyesen tudunk csinálni.Na persze nem árt ha ez nem a kosármeccsre járás vagy a bl nézés.Tegyük fel hogy megtaláltuk(nicsak pont úgy kezdődik mint valami teljes indukciós bizonyítás,de bocsánat a foglalkozási ártalom miatt) ezt a valamit.
Semmiképpen nem szeretném elvenni a kenyerét. Csak kiegészíteni szeretnem kicsit. Én még egy olyan korban élek amit a honlap olvasói csak szép emlékként tartanak számon. A Táncsics Mihály Gimnázium lépcsőit taposom másodikos diákként. Ezert is gondoltam,hogy néhány sziporkázó megjegyzéssel hozzá tudnék járulni a honlap élvezhetőségéhez. Meg kell jegyeznem,hogy a sorokat irodalomórán vetem papírra. Fel is merült bennem a kérdés:mire jó az irodalomóra?!
Ezt a témát már feldolgoztam valamikor és régebben és az az érzésem,hogy nem ez az utolsó alkalom ennek leírására. Úgy érzem nem lehet elégszer megfogalmazni ezt a gondolatot. Ez egyfajta hiányérzet ami nem azt jelenti,mint amikor elindulunk nyaralni és tudjuk nem oldottunk meg mindent otthon. Értem ezt arra,nem kapcsoltuk ki a gázt,nem adtunk a kutyának elég vizet vagy nem csuktuk be az ablakokat. Egyáltalán nem erről van szó. Konkrét dolgokat nem nevezünk soha meg de ezért megyünk be a suliba,udvarolunk egy lánynak,csinálunk szenvedélyesen sportokat vagy teszünk számtalan dolgot. Akárhogy is szeretnétek rám fogni,de nem a semmiről írok. Hiszem,hogy ez hajt minket előre és meglehet,hogy nem mindig látjuk miért is harcolunk. Bár be kell vallanom,hogy a következő gondolatok legtöbbje olvasott,de remélem nem veszi zokon senki,ha felhasználom őket. Nézetem szerint tehát az élet két szakaszra bontható vagyis az egyik periódus csak egy pont. Céloznék arra amikor keressük és amikor megtaláljuk ezt a bizonyos dolgot. Először is le kell szögeznem,nagyon sokszor találunk valamit,de a keresés sohasem ér véget vagy legalábbis nagyon hosszú. Mindig új dolog után kutatunk,ez magától érthető. Küzdünk az életért megszületésünk pillanatában és küzdünk érte halálos ágyunkon. Megmondom őszintén sokat foglakoztatott a halál gondolata és félek is tőle,de nem nyugszom bele. Mármint felfogom,hogy nem élünk örökké és ez így helyes ennek ellenére nem adhatjuk fel életünkért való küzdelmet,mert akkor megtagadnánk azt,hogy keresnünk kell. Most tovább lépnék egy szinttel mégpedig arra tekintve,hogy meg kell tanulnunk élvezni a minden pillanatot. Néha azonban tényleg elfeledjük,hogy a keresés sokkal hosszabb mint a találat. Ezt vésse föl mindenki jól. De gondolom a matematikus úgyis tudják,hogy egy pont csak igen ritka esetekben hosszabb egy egyenesnél. Saját magamon is észrevettem,hogy egyszer egy rossz pillanatomban kimondtam ha meglesz a nyelvvizsga akkor sokkal jobb és könnyebb lesz. Ilyen életfilozófiával nem lehet élni. Gyorsan bizonyítás(indirekt módon):tegyük fel okos gyerek vagyok(néhányan tudom nem tudják ezt elképzelni,azoknak nem ajánlom ezt a cikket),és már óvodában írok,olvasok és nem szeretek oviba járni mivel várom már az általánost,de amikor oda kerülök,sajnos nem jó osztályba ezért,várom a gimit annak ellenére,hogy tanulmányi eredményeim jók. Bejutok egy jó iskolába ahol túl sok értelmetlennek tűnő dologgal tömik a fejem és olyan dolgokat erőltetnek rám amik nem igazán keltik fel az érdeklődésem. Ergo várom az egyetemet. Megint eljön az idő és bekerültem oda ahova akartam de nem kerülök be kollégiumba,messze kapok albérletet ezért nem találom a társaságom,kényelmetlen az egyetemre járás. Igazságtalanul kevés az ösztöndíjam munkámhoz, teljesítményemhez és képességeimhez mérten. Sebaj mondom magamnak:majd ha elkerülök menő állásba minden más lesz. Meg is történik,de az állásban sem ismernek el rendesen,de találkozik egy remek lánnyal és összeházasodok vele. Meg lenne a pont ahol boldog vagyok,de megint jönnek az egyenesek. Lakást veszek,sajnálatos módon ezt csak kölcsönök útján mehet végbe. Sok gondom van ennek a törlesztésével,ezért azt mondom magamnak minden más lesz,ha ez véget ér és végre érezhetem a gyümölcs valódi ízét. Közben születik három gyerekem,megint csak megtaláltam a valamiket. A problémáim sokasodnak. A történet végét ti is alakíthatjátok,de ilyen filozófiával nem élhetném le az életem. A keresési szakaszokban is meg kell találnunk az örömet,mert ha mindig arra várunk akkor bizony észre sem vesszük de elillan az életünk. Őszintén hiszek benne,hogy megtalálom amit keresek,de jól tudom amit keresek azt hosszú út során sok-sok megállónál,rengeteg küzdelem mellett lelhetem meg. Ha pedig tévednék aminek nem zárom ki a lehetőségét,akkor is jól éreztem magam. Remélem,hogy még lesz időm újra megírnom a témát miután megtaláltam. Nyilván sokkal élvezhetőbbre sikeredik.
Azért írok most éppen a sakkozásról,mert sokan tudnak nagyon keveset erről a játékról és szeretnének többet róla,de idejük vagy érdeklődésük hiánya folytán nem vágnak bele. Ma az orvosnál jártam és miután megbeszéltük a fontos dolgokat,feltett egy ártatlan kérdést azzal kapcsolatban,hogy én vagyok-e az a Székely Ferenc aki a Szenna Pack sakkcsapatában játszik. Megnyugtattam a hír igaz,én volnék az. Mondta,ő is sakkozott régen,de sajnos abbahagyta,aztán kérdezgetett a profi versenyzésről. Ez nagyon jellemző példa volt,mert tényleg sokszor találkoztam olyanokkal akik ismerik ugyan a szabályokat,de nem hatoltak mélyen a témába. Akkor most néhány szót tényleg a sakkozásról. Egy jó versenyző alapvetően négy területen kell,hogy jó legyen:megnyitások ismerete,pozíciós érzék,taktikai érzék,valamint hallatlanul precíznek kell lennie a változatok kiszámolásánál. Leszögezném,nem olyan sorrendben magyarázom el őket ahogyan tanulni kell. Arra is rátérek majd. Először is a megnyitások ismerete magolásnak,már leírt mások által meglátott,kielemzett dolgok tanulásának tűnik. Ez elején valóban valami ilyesmiről szól,de ugyanúgy logikusan felépülő kombinációk összességéből mint majd később a középjátékban. A kombináció jelentése itt kiszámolt,kielemzett változat. Természetesen mi is kitalálhatnánk őket de egyszerűbb megtanulni és megérteni. Hangsúlyozom a megértés ugyanolyan fontos mint a megtanulás. Itt rögtön felteszitek a kérdést,de akkor előre le van játszva a parti. NEM!!Egyrészt a variációk száma szinte végtelen,de memóriánk véges. Elmagyarázom,hogy mindenki értse:ha Szilárd Leó vagy Teller Ede ahelyett hogy Newton törvényeit megtanulta inkább megpróbálták volna újra egyedül bebizonyítani akkor mennyivel hátrább tartanánk. Ennyit a megnyitásokról,a változatok kiszámolásával folytatnám. Ezt mi úgyis nevezzük,hogy milyen mértékben lát a táblán valaki. Számolgatásból áll egyértelműen,jelentését megint csak konkrét példával tudom igazolni. Ha valaki kigondolja,hogy ezt lépi akkor ő azt úgy vizsgálja,nézi meg,hogy a rá lehetséges lépéseket nézi aztán az ő lépéseit ezekre a lépésekre és így tovább. A világ legjobbja olykor húsz lépésig el tudnak számolni,ez körülbelül egy tucat lépés áttekintését vonja magával. Nehéz itt viszonyítást találni,de ez körülbelül olyan mintha 10 percig bírnám a víz alatt levegő nélkül. A maradék két lényegében ugyanaz csak a két állástípust megkülönböztetjük ahol ilyen érzék alapján kell döntést hozni. A taktikai típusú hadállást könnyen magyarázhatom, feltétel nélkül az ellenfél királyának támadása,egyszerűen hangzik,de nem könnyű. A pozíciós jellegű ez alapján nevetségesen azt is mondhatnánk,hogy az olyan állások amiben nem a királyt támadjuk. Valóban így van,de ennél annyival bonyolultabb a helyzet,hogy támadási felületet itt is kell találnunk ami lehet egy gyalog lenyerése vagy az ellenfél leszorítása(sok ilyet mondhatnék,de nem hinném,hogy sokan értenék). Mármost csak egy feladatunk maradt,hogy megvilágítsam az érzék szót(mármint sakkban). Felmerülhet,a számolgatás nem ad eredményt vagy lehetetlenség volna annyit kiszámolni. Ilyen esetben egyfajta becslés módjára hozunk döntést ami teljesen nem helyes definíció,mert ez az érzék nagyon jól fejleszthető. Mégpedig abban mérhető,ki mennyi típusú állást ismer. Ez meghatározza a sakkozót is magát. Összefoglalva ez az érzék egyfajta megérzés amit jól befolyásol tapasztalatunk. Nyilván néhol kicsit nehéz megérteni a cikket,de ennek ellenére remélem felkeltettem az érdeklődéseteket. Ebből a cikkből a tanulás problémakörét kihagytam,ezt a reakcióktól teszem függővé,hogy papírra vésem-e.
Ez most egy hozzaszolas egy arra erdemes rovathoz. Meglehet hogy a hozzaszolas nem lesz publikalasra erdemes.
Ma reggel megírtam az "állami jog" vizsgát. (végülis utannanéztem magyarul hogy hivják, a szószerinti fordítás "ügyintézési jog" lett volna) Minden kérdést megválaszoltam, nem éreztem úgy, hogy bármilyen szempontbol is felkészületlen lettem volna. Mondhatom mennyire meglepödtem, hogy a vizsga utáni "na te mit irtal", " a tied hogy sikerult" es "szerintetek ez jo" beszelgetes kozben minden feladatra 3-4 kulonbozö megoldást hallottam, mind logiksuan megindokolva. Aztán rájöttem, hogy ez nem matek. A feladatoknak nem EGY helyes megfejtese van, amit ossze lehet hasonlitani, sokkal inkabb egy szubjektiv velemeny, melyet az eloirt keretek kozott kell kialakitani. És igen, engem ez idegesít. Remélem átmentem, hátam közepére sem kivánom ezt a tantárgyat.
Egy tündér áll a dobogón,
A Búcsú
Délben amikor 5 ora tanulas utan kileptem az ajtomon, hogy ebedelni menjek, egy kis csomagba botlottam. Tudtam, hogy az egyik könyvem lesz az amit rendeltem. Remeltem hogy a Vonnegut, de barmelyiknek örultem volna.