A rovatom címének története

A rovat címe egyben egyik legnagyobb félelmemet is magában sűríti.Ez a gondolat jó néhány éve érik bennem,de sokkal erősebb mióta gimnáziumba járok.Mindig is kerestem a választ arra miért is szeretem annyira az éjszakat.Imádok az éj leple alatt sétálni,utazni vagy olvasni.Ez nem olyan különleges dolog,de rájöttem néhány válaszra.Mindenki észrevehette,hogy világunk felgyorsult.Ennek nyilván sok hatását érzékeljük mi is ,mint például stressz vagy helytelen táplálkozás.Volt egy idő amikor a Szilárd mindig csütörtökön este járt haza.Akkoriban az volt a kedvenc napom.Egyrészt szerettem ha hazajött,de imádtam lesétálni este 11kor a vasutállomásra,megállni a slendy pékség előtt és megszagolni a friss péksütemények illatát.Sokszor vettem egy pogácsát és mivel előbb indultam,lassan sétáltam le és kiélveztem a sajtos pogi minden részét.Megnyugodtam és feltöltődtem energiával.A félelmem egyébként az,hogy a világ rohanása miatt saját életünk is másodpecek alatt pereg le,de csak akkor ha hagyjuk.Néha meg kell állnunk és pihennünk kell egyet.Ez nem a semmittevés vagy időpazarlás kategoriába tartozik,hanem ez pontosan arról szól,hogy az idő vas foga ellen mi sem tehetünk semmit de ha mindig sietünk akkor a A rettenthetetlenből kell idéznem:"Mindenki meghal,de nem mindenki él igazán."Nem az számít,hogy mennyi dolgot tudunk beírni az önéletrajzunkba,sokkal inkább az,hogy egy pillanatról akár könyveket is tudnánk írni.A rovat címe így már egyértelműnek latszik:Egy kis "pihenő"