A költészet napja 2005 - Àllatkerti oroszlánok

A tavalyi költemények:


Állatkerti Oroszlánnak,
Hiába vannak karmai,
Nem vágyik a Szavannába,
Nincsenek vad vágyai.

Őrjöngő unalmában talán,
Uralkodóinkhoz hasonlatos,
Királynak mégsem mondanám,
Mert egyszerű szélhámos.

Ez a Véletlen vérízű bosszúja,
Az ellentétek hasonló volta,
A válaszvonal meghúzása,
A józan ember dolga.

Attila

----------------------------------------------------------------

Álomból lépett ki hozzám,
Az állatkerti oroszlán,
Karmot mereszt, vicsorít,
De képzetemen nem csorbít,
A végtelen sztyeppre vágyom,
S szemében azt megtalálom,
Bár ő nem is gondolhat rá,
Álmom akkor elrontaná.

A ketrecben körbejár,
Mint gazellára ha talál,
Szürke húson rágicsál,
Mint vadba vájja állkapcsát,
Elmerengek a szavannán,
Végtelen fű-hazáján,
Csak ne bújna árnyék alá,
Álmom akkor elrontaná.

Mégis itt hagyja a nézőt,
Vasárnapon képzelődőt,
Fal mögé bújik lihegve,
Bárcsak jönne már az este,
Várom ámde nem jön elő,
Nem is a sztyepp ura ő,
Továbbállok sajnálkozva,
Álmom mégis elrontotta.

Marci