Mindenki keres valamit...

Ezt a témát már feldolgoztam valamikor és régebben és az az érzésem,hogy nem ez az utolsó alkalom ennek leírására. Úgy érzem nem lehet elégszer megfogalmazni ezt a gondolatot. Ez egyfajta hiányérzet ami nem azt jelenti,mint amikor elindulunk nyaralni és tudjuk nem oldottunk meg mindent otthon. Értem ezt arra,nem kapcsoltuk ki a gázt,nem adtunk a kutyának elég vizet vagy nem csuktuk be az ablakokat. Egyáltalán nem erről van szó. Konkrét dolgokat nem nevezünk soha meg de ezért megyünk be a suliba,udvarolunk egy lánynak,csinálunk szenvedélyesen sportokat vagy teszünk számtalan dolgot. Akárhogy is szeretnétek rám fogni,de nem a semmiről írok. Hiszem,hogy ez hajt minket előre és meglehet,hogy nem mindig látjuk miért is harcolunk. Bár be kell vallanom,hogy a következő gondolatok legtöbbje olvasott,de remélem nem veszi zokon senki,ha felhasználom őket. Nézetem szerint tehát az élet két szakaszra bontható vagyis az egyik periódus csak egy pont. Céloznék arra amikor keressük és amikor megtaláljuk ezt a bizonyos dolgot. Először is le kell szögeznem,nagyon sokszor találunk valamit,de a keresés sohasem ér véget vagy legalábbis nagyon hosszú. Mindig új dolog után kutatunk,ez magától érthető. Küzdünk az életért megszületésünk pillanatában és küzdünk érte halálos ágyunkon. Megmondom őszintén sokat foglakoztatott a halál gondolata és félek is tőle,de nem nyugszom bele. Mármint felfogom,hogy nem élünk örökké és ez így helyes ennek ellenére nem adhatjuk fel életünkért való küzdelmet,mert akkor megtagadnánk azt,hogy keresnünk kell. Most tovább lépnék egy szinttel mégpedig arra tekintve,hogy meg kell tanulnunk élvezni a minden pillanatot. Néha azonban tényleg elfeledjük,hogy a keresés sokkal hosszabb mint a találat. Ezt vésse föl mindenki jól. De gondolom a matematikus úgyis tudják,hogy egy pont csak igen ritka esetekben hosszabb egy egyenesnél. Saját magamon is észrevettem,hogy egyszer egy rossz pillanatomban kimondtam ha meglesz a nyelvvizsga akkor sokkal jobb és könnyebb lesz. Ilyen életfilozófiával nem lehet élni. Gyorsan bizonyítás(indirekt módon):tegyük fel okos gyerek vagyok(néhányan tudom nem tudják ezt elképzelni,azoknak nem ajánlom ezt a cikket),és már óvodában írok,olvasok és nem szeretek oviba járni mivel várom már az általánost,de amikor oda kerülök,sajnos nem jó osztályba ezért,várom a gimit annak ellenére,hogy tanulmányi eredményeim jók. Bejutok egy jó iskolába ahol túl sok értelmetlennek tűnő dologgal tömik a fejem és olyan dolgokat erőltetnek rám amik nem igazán keltik fel az érdeklődésem. Ergo várom az egyetemet. Megint eljön az idő és bekerültem oda ahova akartam de nem kerülök be kollégiumba,messze kapok albérletet ezért nem találom a társaságom,kényelmetlen az egyetemre járás. Igazságtalanul kevés az ösztöndíjam munkámhoz, teljesítményemhez és képességeimhez mérten. Sebaj mondom magamnak:majd ha elkerülök menő állásba minden más lesz. Meg is történik,de az állásban sem ismernek el rendesen,de találkozik egy remek lánnyal és összeházasodok vele. Meg lenne a pont ahol boldog vagyok,de megint jönnek az egyenesek. Lakást veszek,sajnálatos módon ezt csak kölcsönök útján mehet végbe. Sok gondom van ennek a törlesztésével,ezért azt mondom magamnak minden más lesz,ha ez véget ér és végre érezhetem a gyümölcs valódi ízét. Közben születik három gyerekem,megint csak megtaláltam a valamiket. A problémáim sokasodnak. A történet végét ti is alakíthatjátok,de ilyen filozófiával nem élhetném le az életem. A keresési szakaszokban is meg kell találnunk az örömet,mert ha mindig arra várunk akkor bizony észre sem vesszük de elillan az életünk. Őszintén hiszek benne,hogy megtalálom amit keresek,de jól tudom amit keresek azt hosszú út során sok-sok megállónál,rengeteg küzdelem mellett lelhetem meg. Ha pedig tévednék aminek nem zárom ki a lehetőségét,akkor is jól éreztem magam. Remélem,hogy még lesz időm újra megírnom a témát miután megtaláltam. Nyilván sokkal élvezhetőbbre sikeredik.