Èjféli zene

Az elején lehellet finoman pengetem,
Éppen csak ujjheggyel érintem,
Az érzékeny húrokat nem merem,
Szabadjára engedni nem, még nem merem.

Halkan szóljon hozzád nótám,
De szalad, szakad, pattan hoppá!
Megállni nem tudok, nem lehet,
El kell zenélem neked a szívemet!

Nyughatatlan vad dallamban,
Szemfényvesztö gyors iramban,
Lábujjhegyre kényszerítve,
Elvérzek az isten szerelmére!

Ha nem állok meg felrobbanok!
Állj kicsi gitár! szünetet tartok.
Egy szólam még, a lassú halál,
A búcsú hangja, de nagyon fáj.

Mintha simogatna, betakarna,
Kedveskedőn gondoskodna,
Aztán a legmélyebb álmodban!
Megöl egy ti- ra –ramm.



A zene amihez írtam: