A költészet napja 2006 - Bál a pokolban

Táncolj hát, bál van ma végre,
Nézd, most az ördög is ropja!
Táncolj csak, mindegy, mi végre,
De vigyázz, lelked el ne lopja!
Minden lángnyelvtestű démon
Körbefoly, elemészti szád,
Majd gyorsan ellobban karodon,
A kacért vissza sose várd!

Maszkabál van a pokolban,
S a házigazda hahotáz:
„Halandó az én soromban!”
Hát otthagy veszve, s odébb áll.
Új körre kél, de nője kacsint,
Vérben forgó szemkavalkád,
Királynő lesz alkalmasint,
A kacért vissza sose várd!

Szédítő a maszkok tánca,
Pörög, forog veled a világ,
Felizzik a lelkek lánca,
Agyadba a végszó kése vág.
S hamuvá lesz mind a pompa,
Fúlt tüdőd salakot okád,
Fekete, forró álmod pokla,
A kacért vissza sose várd!

ajánlás:
De mégis, te lánglelkű démon,
Veled égjek, bármerre is járj,
Perzseld vagy nyúzd le bár a torkom,
Volt-kacéron mégis visszavárj!


Marci

-------------------------------------------------------


Gyanutlan tévedtem,
A pokol báltermébe,
Tanácstalan vártam,
Örök büntetésem.

Füllesztö meleg volt,
S a levegö is száraz,
A falakrol vér csorgott...
A vendégek poharába.

De jó volt a társaság,
Igazi vidám banda,
Per tu-t ittam Hendrixszel,
Csak Hitler állt a sarokba.

Ohh és az a rengeteg nö!
Finom, édesajku dáma!
Meztelen feküdtek,
Egy férfire várva.

Már reménykedni kezdtem,
Söt vágyakozni mertem,
Egy lány járt a fejemben,
Kiért eladtam a lelkem.

Egy Eric Clapton dal,
Kezdett duruzsolni halkan,
A Vég kezdette gondoltam,
S csendesen hallgattam.

Pacsirták szálltak rám,
Százával lehettek,
Undok énekes pacsirták,
Bármerre néztem!

Az ördög biztos jót derült,
A végtelen szenvedésen,
A földöntúli koncerten,
Erickel, a madarakkal és velem.

Attila

------------------------------------------

Tüzes testek hullámzanak
Kéz a kézben,
Comb simul combhoz,
Összeér a csípõ,
Borzong a lélek,
A szemekben tüzek égnek,
Lángol az összes tekintet,
Vadul lobog a lélek,

Elsodor egy tánc,
Elragad egy élet,
Vezet egy forró kéz,
Körbe körbe,
Beleszédülsz,
De hajt valami hozzá,
Az õsi kíváncsiság,
Az ismeretlen édes íze,
A bûn megfogant lelkedben,
Hagyd magad....

Rita