Hisztéria

Köszöntsétek a Budapesti Müszaki Egyetem büszke jövendöbeli tanulóját. Mához egy évre már Pesten fogom berendezni a szobámat, fél év ott töltésére. Az Erasmus, az Europai Unio, és nagyon sok utánnajárás nélkül ez a müsorunk nem jöhetett volna létre.

A cím pedig a nap hangulata, az általanos káoszé. A fiúé akit egy éve ugyanabban a nadrágban látunk megjelenni, a lányé aki mindig sütivel és termosszal ül be az elöadásokra, de együtt izgul most a göndör hajú nöcsábász is, meg a sokak által csak kisprofeszornak hívott komplexusokkal küzdö stréber is. Hogy miert pont most fogyott el mindenkinek a türelme nem tudom. Hogy ez az utolso augusztusi vizsga? Hogy sokaknak ez az utolso mentohaloja a szobeli kivegzes(3. es utolso UV) elott? Hogy igazsagtalanul alitottak ossze a vizsganyagot, vagy egyszeruena teny, hogy epp most volt tanárváltás, es mi vagyunk az elsok az uj szeriaban?

Mégis én azt remélem, hogy ez az izgatott, feszult hangulat kicsit nekem is koszonheto. Elvegre hosszu, ontudatos munka reklamozas es ismerteto kurzusok árán szoktattam rá az evfolyam nagyreszet a kindercsokoládés kávéra. Ott láttom minden új megszálott szemében, a cukor- és koffein-tuladagolás félreismerhetetlen tüzét. A kezdök még csak korábban járnak be az iskolába, hogy a reggeli kávéjukat is ott ihassák. Ök álltalában beérik egy szelet csokival is.
Èn a keménnymaggal iszom, 3 szeletes szinte szilárd kaloriabomba ´költeményemet. 5-öd 6-tod magammal felmérjük a terepet, és minden kiváncsikodónak egy próbaszeletet adunk. Az elsö még ingyen van.