A végletek embere

Mit jelent ez? Mi hatarozza meg, hogy mennyit adunk bele a lelkunkbol egy feladatba, mit aldozunk fel egy cel eleresert. Tudom, hogy nincs eleg viszonyitasi alapom ahoz, hogy elfogadhato eredmenyt adjak erre a kerdesre, de szivesen leirom tapasztalatom. Tudom magamrol, hogy az atlagosnal en mindenkepp tobbet adok bele mindenbe... minden ismerosom nemet, magyar egyarant alatamasztja ezt. Igaz van aki a „megszalottsag“ helyett a „brutalis“ jelzot hasznalna a vegeredmeny ugyanaz. Es ezt most nem szorgalomkent, vagy munka moralkent kell felfogni. Semelyik sem igaz ram.
Egy barati focimeccsen is ugy jatszom mintha az eletem mulna rajta... Es nem is csoda mert a tulfejlodott vizualis fantaziam jatek kozben a amerikai filmipar alltal szitott valoszinutlen kepekkel nyomaszt. Minden eladott labda utan lelki szemeimmel latom a jovot, amint 50 evesen megbukott sportkarierem arnyekaban nem tudok enni adni a gyerekeimnek. Viszont egy megnyert egy-egy elleni futas utan mar ujsagok cimlapjan latom magam mint az ev jatekosa...
Àlmodozó. Talaló kifejezés, mert ezek a képzelgések ugyanolyanok mint az álmok. A valosagtol elrugaszkodottak, de megis olyan elethunek tunnek. De a szó nem érzékelteti megkora nyomassal jár ez a tulajdonság.
Öszintén szólva nem tudom hogy rajtam kivül mindenki más, hogy van ezzel... viszont van egy tippem:
Ha te fiu vagy es metrózol, szembe veled pedig egy csinos lány ül, örülsz, hogy jókor szálltál be, megnézed magadnak a lábat és átfut a fejeden milyen pózokban szeretkeznél vele. Esetleg összehasonlítod a volt barátnöddel valamelyik testrészet, és az öltözkéséböl és tartásából megpóbálsz következtetni milyen ember is lehet. Aztán kiszálsz és egy futó emlék marad csupán. Ezzel ellentétben, és most a rám jelemzö tulzás nélkül mondom:
Meglátom a lányt. Àtgondolom milyen pózokban szeretkeznék vele, megnézem a lábát. Ha elsö ránézésre szebb mint amihez már szerencsém volt, besorolom az „elérhetetlen“ kategóriába és zavarba jövök. Megprobálok nem feltünöen odanézni, de igazábol le sem tudom venni a szemem róla. Ha ilyenkor rámnéz és mosolyog megjelenik egy kép az esküvöröl, es elkezdem tervezni, hogy mutatom be a szüleimnek, ha nem mosolyog, automatikusan megutalom és meg vagyok róla gyözödve, hogy egy elkényeztetett fruska aki igazábol semmihez sem ért. Összehasonlítom magam vele, és eldöntöm, hogy tetszenem kéne-e neki vagy nem, ha úgy döntök, hogy igen és rámosolygok az ö rekciója erre az egész napomat eldöntheti. Egy undorodó fejelfordítás, persze azt jelenti, hogy meggyöz róla, hogy 3 év múlva otthontalan kukatúró leszek, és egész nap visszahuzódo és csalódott leszek.
De ez csak azokra a jelzésekre igaz amit észreveszek, szoval fokozottan reagálok rájuk. Egy akaratlan kézmozdulat aztán azt jelentheti számomra, hogy király vagyok, és utánna a szinte már bunkó elutasitó mozdulatokat is figyelmen kivül hagyom, elvakítva a képzelt jövötöl.
A gondolkodásom nem ennyire végletekre szükült, söt mindig is az arany közép út híve voltam. A megfigyelökészség eme csorbája pedig, sokszor motivációt ad teljesíteni azt ami másképp hihetetlen nehéz lenne. Meg aztán lehet, hogy nem is olyan különleges ez, csak mások jobban együt tudnak élni a fantaziájukkal...
Ez ma kung fu edzésen jutott eszembe, amikor megdicsérte a felkör rugásomat az edzö. Vagyis utánna fél órával, miután minden feladatból 10% al többet csinaltam, mert egy bajnoknak mindent bele kell adni. Aztan egy félkör rugasom lecsuszott és majdnem elestem... már semmi esély a hírnévre...

Az élet nem az ami történik, hanem az amit felfogsz a történésekböl. Az én életem viharos és örökké válzozó. A tied milyen?

Szerdai buli

A szobatarsam szalagavatojan

Versek

Pillanat

Berreg a csengő,
Fut ki a lányka,
Csípöje rengő,
Hív a szobába,

Vágytok a vágyra,
Nyitod a pezsgőt,
Lökd le az ágyra,
Durran a vessző,

Bújna a szajha,
Lángszeme rebben,
Túr a hajadba,
Köntöse lebben

Folynak a könnyek,
Zárod az ajtót,
Egyszeri, könnyed,
Pillanat volt.


-------------------------------------------------------------


Veszelyes vizeken

Egy vicc,
sokat mondó,
vért oldó.
Gátromboló,
voltam talán?

Gyanúsít,
hogy pondró!
Megrontó,
nem igazmondó,
nem látja magát?

Csak egy kis,
fekete holló,
terhet hordó,
bánatot osztó,
lettem ma már?

Mókából,
kezét adja,
ha kedve tartja,
szeszélyes módra,
vagy csalódott?

-------------------------------------------------------------
Fénykép

Egy kacsintás,
Te huncut,
Szívembe vágna,

A tested íve,
Szabadba vágyva,

Egy vadmacska,
Angyalbörbe bújva,
Mintha szállna,

De nem száll,
Fekszik,
Fekete fehérben,

Kifakulnék,
Rögtön teérted.

A remény,
Vagy a búcsú,
Van belezárva?

Kétségek között,
Fekszem az ágyba.

-------------------------------------------------------------

Vákumban

Kövér asszony szeress!
Büntess engem, vétkeztem.
Vérezzen két kezem,
Tisztuljon meg a lelkem.

Ha rámfekszel megfullok,
Hazug maradok,
Tépd fel a számat,
Mondom amit akarok.

Nem vagyok kemény,
Néha egész gyenge,
Magamért ha kell,
Téged adtalak el.

Ha zuhantam a mélybe,
Csak magammal rántottam,
Egy lelket ha láttam,
Szárnyakra kaptam.

Aztan tovaszálltam,
Vitorláztam.
De csak lefelé,
A sorsom elé.

Jes_S

Penteki Buli

Mindent...

Mindent el kell kezdeni valahol. Szoval ma beszelgettem egy tok jot kishugommal skype-on. Sztem 2 ev mulva jobban ert a gepekhez mint az ys. clan java resze... ma megtanitottam, hogy tud feltolteni dolgokat az en ftp-szerveremre... ebbol kovetkezik, hogy mar nem valalok teljes feleloseget a tartalomert...

Tegnap csomo golt lottem focin. Tipikusan az a "beladtam a duhomet" kategoria volt, es most jol jott ki. Ma feltoltok par regi kepet is egyepkent.

Lattom a Capote cimu filmet. Csak ajanlani tudom mindenkinek. Olyan jo erzes, hogy a legtobb filmekben emlitett konyvet olvastam. Ez volt ebben is az elso dolog amire felfigyeltem. (To kill a mocking bird, es breakfast at tiffany-s)

Ferinek kulonosen, elvegre arrol az emberrol szol aki megvaltoztatta a modern irodalmat amerikaban.

Apropo Feri, Nagyon Boldog Szülinapot!

Na készülök anyagismeretre.

Alles neu!

Heute habe ich meine alte Homepage auf diese völlig neue umgerichtet. Sieht vielecht ein bischen langweiliger aus, aber immerhin funkzioniert es viel besser. Interassente Inhalte sind bald zu kommen.

Szemelvenyek Attila elkepzelt eletebol

Szemelvenyek Attila elkepzelt eletebol:



M- Én nem azt mondom hogy a pénzügyi pálya rossz vagy hogy a műszaki jó, egyszerűen csak arra világítottam rá, hogy a gazdasági természeténél fogva kudarcra van ítélve.
K- Kudarcra? Akkor miért ők kapják a legjobb munkákat?
M- Hát hogy melyik munka jó ez relatív, de most nem ez a lényeg. Úgy értem a közgazdász ha mindent megtanult akkoris ott fog tartani, hogy a múltat pontosan ismerni fogja és a jelent pontosan meg tudja figyelni, és ezekből megpróbálja kiszámolni a jövőben bekövetkező események valószínűséget. A bukta csak az, hogy a jövő gyökereiben különbözik a jelentől és múlttól . Ha jobban tetszik, ahhoz hogy helyes eredményt kapjál meg kell szoroznod az egyes dolgok valószínűséget egy Chaos számmal, egy teljesen véletlenszerű számmal, ami legtöbbször 1, de néha nem. És amikor nem akkor neked annyi.
K- Jó legyen, bar nem értek vele egyet, de legyen. Viszont ha ez kudarc, hogy ritkán tényleg bakot lő az ember akkor is ha jól végezte dolgát, akkor mi a helyzet a műszaki résszel?! Nem egyszer törten meg hogy mérnökök valamit felépítettek és az összedőlt mert valamit aminek létezéséről addig nem is tudtak nem vettek számításba. Mint az a híd Amerikában ami a széltől dőlt össze. Mert olyan frekvenciájú rezgést hozott létre ami rezonancia katasztrófához vezetett!
M- Igen de ettől a műszaki tudás nem omlott össze, sőt gyarapodott, nem estünk vissza a kőkorszakba, míg egy gazdasági katasztrófa újból a cserekereskedelem szintjére vezet. Ha úgy tetszik a gazdasági fejlődés ciklusos, jó spirális, a műszaki pedig lineáris.
K- Ezzel meg főleg nem értek egyet. Erre az érvem nem más mint az emberi feledékenység. Most mar túl nagy tudás van az emberiség birtokában ahhoz hogy valaki azt egyben magáévá tegye és meg tovább is fejlessze. Egyes tudósok egyes irányokba specializalodnak, és aztán ennek az iránynak a ketrecéből nem tudnak kitörni. Kutatásuk sokszor nem hoz eredményt, vagy csak elenyészőt, ami túl jelentéktelen publikálásra ezert elfelejtődik. A zsenik kapacitása is véges, és mar megközelítjük ezt a határt. A tudás fejlődése stagnálni latszik. A fejlődést maximum az oktatási rendszer feljavítása tudná megindítani újra. De ennek épp az ellenkezője megy éppen végbe.( a gondolat másik irányból is megdönthető mert igaz a gazdasági fejlődés ciklikus, mégis a hullámvölgyek nem ugyanarra a 0 szintre esnek vissza, hanem ezek a minimum helyek azért folyton egyre magasabb értékek.)
M- Arra célzol tehát, hogy gyorsabban kéne a meglevő tudást az embereknek átadni, hogy több idejük legyen olyan kérdésekkel foglalkozni amit meg senki nem oldott meg? Én ez ellen azzal védekezem, hogy bar igaz a tudást nem tudja egy ember már egészében magáévá tenni, de a tudásunk összegzésére csapatmunkaival kepések vagyunk. Szerintem mar az ókorban sem lehetett az egész tudást egy emberben összpontosítani. Elvégre ahhoz faragni, vadászni, írni olvasni, énekelni, építkezni, háborúzni egyformán jól kellett volna tudni. Mégis ha megnézed pl.: a piramisok bár nem ez volt a céljuk, koruk egész tudását magában hordozzak. A Nílushoz képest a helyzetük a csillagok térképe. A folyósok benne a év megadott napján a bizonyos csillagok fele mutatnak. A falakon a hieroglifák a kultúrát és történelmet, irodalmat örökítik meg, meg a királyok preparálása mely máig épen megőrizte őket kémiai tudásukat és vallásos fejlettségüket bizonyítja. (persze meg millió más dolgot is) Ma is lehetne ilyen építmény létrehozni. Jóval nagyobb, bonyolultabb lenne. Ahogy a tudás növekedne úgy a könyvtár is nagyobb lesz. Addig míg a végtelenbe nem érnek, és ott össze nem találkoznak. Akkor már a tudás és annak a lejegyzése egy és ugyanaz lenne. De mindig létezne ilyen építmény.
K- Kezdünk eltávolodni az eredeti Gazdaság Vs Műszaki problémától, és mellesleg az előbb az első mondaton kívül 1 értelmes gondolatod nem volt. Az is amolyan vak tyúk is talál szeget szindróma. Igen az a baj, hogy nem tudjuk elég gyorsan tovább adni a tudást. A baj az állandó fordítási csúsztatásokkal van. Hiába beszeli két ember ugyanazt a nyelvet. A gondolat az agyunkba nem evilági nyelven van tárolva, a gondolatot aztán mindenki egyéni módon fordítja a nyelvünkre, és aztán ezt a szöveget mindenki különböző módon interpretálja. Az állandó árnyalati félreértések sorban idő eltolódás vezetnek. Úgy hiszem ennek kiküszöbölése pedig mar meg is van oldva. Néha az ember és a barátja valahogy úgy érzi egymás fejébe látnak, szavak nélkül megértik egymást. Ilyenkor az történek, hogy szinte a nyelvi közvetítés nélkül a nyers gondolatot közvetítik egymásnak, de ehhez barátság, megértés és hosszú évek odaadó figyelme szükséges. Mely csak barát és barát között lehetséges, vagy és ez egy nagybetűs VAGY, mester és tanítvány között.
M- Kivitelezhetetlenül sok tanárra lenne szükség, amúgy meg..
K- Várj várj, persze hogy ebben a mai rendszerben nem kivitelezhető, de nem kell tanárnak lenned ahhoz hogy taníts, a közgazdászt tanítsa közgazdász, a mérnököt mérnök, a költőt költő. Azt azért nem mondhatod hogy nincs annyi ügyvéd hogy megtanítsak azokat akik ügyvédek akarnak lenni??
M- Az átalakulás túl radikális változásokat feltételez talán utána nem is lennének többe ügyvédek. Talán akkor meg más nem működne.
K- Rajtakaptalak, most meg te nem gondolkodsz úgy mint egy vegyész mondjuk. Ha valami nem jó nézd meg mi a probléma, old meg ezt a problémát, nézd meg mi történik most. Valószínű lesz egy újabb probléma, old meg ezt is, egyszer csak elfogynak, vagy jelentéktelenné válnak. Ez a műszaki fejlődés.
M- Tehát egy mester, tanítvány rendszerben élünk, rendben. Mi garantálja hogy tényleg létezik ez a csodás nyelv nélküli kommunikáció? Had hangsúlyozzam a rendszer természetéből fakad, hogy sokkal eredményesebb kommunikációra van szükség hogy tényleg felülmúld vele a mai vívmányait. Elvégre ehhez a handycap - es információcseréhez képest elég eredményesek vagyunk... Szkeptikus vagyok. Bármilyen jól ismerek valakit mégis félreértem őket néha.
K- Nézd egy irányban ez a nyelv mar létezik is. Nézd meg a zenét. Ugyanattól a zenétől mindenkinek ugyanaz az érzése lesz, ez ösztönös képesség, velünk született adottság. A zenész aki mar mint nyelvet tudja használni a hangszerét, és megvan az isteni szikraja ahhoz hogy tudja melyik érzést milyen zenével lehet leírni, globálisan tud kommunikálni. Az érzések terén a zene minden bizonnyal sokkal pontosabb nyelv mint bármely másik.
M-Na kezdünk elvontak lenni, Ezt már szeretem. Bármely másik? Ha mar így a dobozon kívül gondolkodunk... szerintem a test beszéd még hatásosabb.
K- Uh ez övön aluli...
M- Persze, amúgy meg zenével hogy akarod elmesélni hogy „Holnap matekból dogát írunk”? Szerintem pedig ezt magyarul elég értelmesen elmondtam.
K-Lehet, hogy ti műszerészek okosabbak vagytok, de beszelni mi jobban tudunk. Latod már oda jutottunk hogy te akarod megmagyarázni nekem miért nem jó a kísérletek alapján folyatott kutatás... Szóval legyen döntetlen.
M- Ah egye fene, egyébként utallak.
K- Én is. Szomjas vagy?
M-Persze, volt mar hogy nem?
MK- Akkor ébredjünk fel. Menjünk el inni valahova.


Attila(MK)

”Az ajtó amit midig is ki szerettem volna nyitni. (Ajtók itt Steppenwolf felek): - Légy isten-.”

Jes_S

Egyenlöre ennyi

Nah, vannak képek, meg egy navigacios bar. Majd betoltom szepen lassan az ossze dolgot a regi laprol, de ez azert ugy sokkal jobban mukszik.

Gondolatok

Borongós Vasárnap

A mágikus színház

Az éretségi beszéd

Szemelvenyek Attila elkepzelt eletebol

A végletek embere

Édes anyaföld

Nincs Mikulás!

Ein nebenprodukt der ungarisches Aufstands

Minden jó ha...

Who am i?

Pálinkás jóreggelt!

kurva légy

Képek

2009 Urlaub Italien

2009 Urlaub Italien


Tibi&Zebu Stuttgartban

Tibi&Zebu Stuttgartban

Különbözö Stuttgarti képek

Stuttgart Best Of

2005 November körül

Eszterszülinap

2005 Karácsonya Londonban, a Testvéremnél:

xmass

Korcsolyázós képek:

Hockey

2005 Szilveszter, a Budapesti Hiltonban. A kilátás szép volt. A többi vendég annyira nem.

Szilveszter

2005 Junius. Georg, Roma és Síri meghívtak Franciaországba egy hétvégére.

Franciaorszag

Az én kedves millió éve ismert legjobb barátaim. Tibi, Pisti, Zebu, Carlos és persze rengeteg Balaton

Balatoni Nyar

2005 Sítábor. Tesom vezetett, de a többi rész is nagyon izgi volt.

Sítábor 2005

Borongós Vasárnap

Hogy mászhat valami ennyire az ember bőre alá? Ez, ez volna a válasz? Van-e borongósabb mint a mérget mosolyogva kihörpintő anya? Mit változtatott meg ez a melódia abban a sok emberben, kik az életüket adtak érte? Tan csak rájöttek, hogy nincs miért élni, de azért a búcsúnak meg akartak adni a módját? Vagy a történelem megismételhetetlenül sötét árnyai késztettek csak őket? Vagy ezt mind csak belebeszéljük, és ez a zeneszóm is csak az érzések legbanalisabbjat, a féltékenységet erősíti fel bennünk.
Csendben meghalni, ezzel kifejezni kimondhatatlan szerelmünket.... van-e ennél romantikusabb? Nos én maradok a bon bonnal, de ahányszor megszólalt a főszólam,csak csak végigfutott a hátamon a hideg. És mikor az angol nyelvű szöveget énekelni kezdte egy szívszaggató hang a film végen, nos nem volt kedvem felállni.
A szereplők is mind így futottak a csapdába... megpróbáltak a zenét megérteni, és amikor mar a legszomorúbb dolgot is csak tompa melankólia váltotta fel, akkor az élet s halál közötti vékony vonal is fakulni kezd.
De a 3 főszereplőt nem csak a zene szalai kötik össze. Hanem egy sokkal kézzelfoghatóbb, és szerencsére értelmezhetőbb jelenség is. Egy gyönyörű asszony, ohh és milyen szívmelengető érzés, hogy kíséretként ahogy a zongorát a hegedű kísérni, úgy őt a kék szín mintha megszállni látszana, és majdhogynem személyiségének részévé válik.
Megcsalva ereztem magam mikor a 2 magyar kujon halála után, oly könnyen a nemet vaskaromba vetette magát, a virágszál.
Egy festmény értékű kép véste magát az agyamba. A hölgy születésnapján, melynek estélyen a végzetes szólam először ette bele magát az emberek szívébe, 4 ember együtt indul haza az étteremből. Közepén élesen kirajzolódva gyengéd kék hullámokba ölelve a lány, mellette jobbról a nemet „vállalkozó” odahajol hozza és megkéri a kezet. A háttérben a Férje és a Szeretője. És mindenki gondterhelt és vágyaktól megrakodva szinte lepni alig bír... míg o nevet és felhőkön tancol.
Sötét oldalam tehát megsúgta, a történelem során nem előszór, a no volt a hibás.

Nem lehet nem észrevenni a zeneszerű kompozíciót a filmben. Folyton visszatérő dallamok, apró változtatásokkal. A magyar éttermes kikíséri a németet a vagányig. és elköszönnek. Aztán 40 perccel később a nemet kíséri ki a magyart, és nem köszönnek el.

„was ist denn mit denn Kartofeln?” kérdezhetnétek. (Amikor a különös szerelmi háromszögben megalapoznak a piacon, egy eladó türelmetlenül közbeszólt.)

„Budapest...Budapest....Das ist Budapest!” (És a zongora elsírja magát.)

„Minden ember legszívesebben mindkettőt megkapna, valamit a léleknek, valamit a testnek. Valamit amitől jóllakik, és valamit amitől megéhezik.”

Van Gogh ezek szerint elhalasztódik, nem volt elég tenyérbemaszo. Amitől el tudok aludni... az nem tart fent, na.

Azért hunyoríts rá arra a kékruhas ördögre, és képzeld el a vastag ecsetvonósokat, a kidomborodó tengerkék íveket, körülötte félénk festek foltok, És ahogy a tenger mozgását követi a hajó, úgy hánykolódnak testének rezdülésétől a férfiak...

A rádió ami meghozza a hírnevet, és pénzt, de aztán a halálhíreket, az öngyilkosokét és az ártatlanokét. Áruló. Az árulás előhírnöke egy vérvörösbe öltözött asszony.


Egy kis comic relief:

„András kommnt doch nie zu spat!”

O most kelt fel

Attila

„Nekem pedig mennem kell...”

Jes_S

A mágikus színház

A Magikus Szinhaz...



... ahol minden megtörténhet, és meg is történik. Sokat emlegetett Hesse kolléga írta a történetet erről az elbűvölő helyről. Belepés csak örülteknek. Fedezd fel az érzékiséget az életben, az érzelmek hatarait, teljességet a létben. Táncolj úgy, hogy csak a zenere figyelsz. Meg tudod tenni? El tudod felejteni azt, hogy hol vagy és hogy kik néznek. Add át magad a zenének, EREZD a partnered mozgását, kövesd a érzelmeit ne a mozgását. Legyél intim, a kapcsolatod mely és elvont. Erezd úgy valami olyat csinálsz amit előtted meg soha senki. És a vágyak egyre csak gyűlnek az élet korlátai pedig egyre zavaróbbak. A valóság lassan túl szoros lesz, de tudni akarsz mindent. Ha így érzed te is, kerülj beljebb.
Vannak dolgok amiket az ember tudni szeretne, de nem hajlandó egyetlen életének nagy részét feláldozni érte. Itt minden lehetséges. A jó és a gonosz egyszerre kezd gyarapodni az emberben ahogy a korlatok eltűnnek. Először, és ez jellemző minden szépre, az anyagi korlatok tűnnek el. A pénz, a ház, a kocsi az amiért annyi mindent feláldozunk elsőnek foszlik köddé. A hely és idő sokkal fontosabba valik ott ahol barmit megtehetsz. Szívesen lennek most a tengerparton. Aztán a napsütés is fakulni kezd, a legszebb tenger is unalmas egyedül. A végtelen élet sem válaszol a kérdéseinkre társ nélkül. Gondolatban hely, idő anyagi korlátoktól szabadon járni indulunk a lelkek tengerebe. Beszélgetünk csupán a beszélgetésért. Nem arról, hogy mik vagyunk mik leszünk, hanem arról, hogy vajon Mozart örült volt-e. Azt hitte a zeneben találja meg a választ. Ti nem tudjatok, de Hesse tudta. Gyakran beszélgetett vele, mágikus színházában.
Szeretkezni súlytalanságban, a levegő olyan mint a eső után egy réten. Halkan egy érzéki szám duruzsol.
Egy bal korhatárok nélkül ahol az elegancia relatívvá válik. Rettegjetek földhöz ragadt barátaim! Ott ahol magad vagy, aszerint ítélnek meg mire vagy kepés! Beleptem, ha csak egy estere is erre a balra. Talán Hesse járt nálam, o hagyta itt ezt az ingyen belepőt, vagy talán mindenki kap egyet aki elolvassa a könyvet. Körülöttem is omlani kezdtek a a gátak, és megláttam a dolgok érteket. Egy mosoly most milyen sokat tud jelenteni. Egy buta kis vicc, remegő kezek, az első randi. Mennyivel többet ér az összes játéknál amit valaha vettem/kaptam. Aztán egy pillantást vetettem balra. A sötét oldalamra.
A hideg futkos a hátamon. Egy fiú jut eszembe. Valamikor olvastam tőle pár sort, és most tessek a magamról alkotott kepém nagybetűs címe. Emlékszem vicces volt. Úgy kezdte egy levelet „Távolmaradásom oka iránt tanúsított érdeklődésetek teljes hiánya miatt elmondom azt. Most leszögezem, az egész a sötét oldalam hibája, mindenért őt hibáztatom!” Hol van ez a srác? Hol van ez az ajtó „Ismerd meg Őt”?
A landolás a hatartalansagbol katasztrófába fulladt. Crashed and burned the first time. Hanyatt homlok menekülnek vissza, de a szabály világos. Belepés csak örülteknek. Lehajtott fejjel kullogok, és egy metróra szállok. Az emberek a saját kis világukba süllyedve szótlanul bámulnak. Hol van a”mindenki megszólítja azt aki melle ül”ajtó?
Soha ne erezd úgy hogy ha most meghallnál, nem mondtál el mindent amit el akartál mondani. Mert egy ajtó ott áll mindenki előtt. És a feliratot te írod.

Frappáns befejess lett volna. Sosincs vége. A fantázia határtalan, csak az élet véges. De bar a zongorán is csak 80 bilyentyu van, ott lapul benne az érzések tengere. Azt játszol rajta amit tudsz.

Ha valaha abban a kiváltságban lesz részed, hogy izzó szivárvány színű betűket pislantasz meg a szemed sarkából, amint épp egy elhagyatott utcán egy fal mellett haladsz el. Ne habozz, mert megfogtad az isten lábat. Szeretettel varunk

Az éretségi beszéd

Az Erettsegi Beszed
Bár nem mindenki vallja be magának, de mindannyian érezzük, hogy az elmúlt napokban kezdett nagyon drámai lenni a hangulat, mind az iskolában mind az esténkénti szerenádokon. Azt hiszem nem hazudok, ha azt mondom mindannyinkat egy bizonyos pánik kerített hatalmába, és bár számos ok adódik most erre én mégis úgy gondolom, hogy ennek a pániknak nem a közeli megméretetés az, érettségi illetve felvételi az oka, hanem az a tény hogy sok ismerősünktől, barátunktól egy életre el kell búcsúzni.
Főleg futó kapcsolatainkra, kiforratlan barátságainkra gondolok itt. Legjobb barátaink emléket persze egy életre megőrizzük, és tartjuk velük a kapcsolatot, de azok az emberek diáktársaink akikkel talán még nem építettünk ki olyan bensőséges kapcsolatot, az elkövetkezendő hónapok, évek sűrű programja, és rengeteg újdonsága között valószínűleg feledésbe merülnek.
Egy barátság megfizethetetlen, és ennek elvesztésére nem készítettek fel minket az iskolában, az általuk keletkezett űrtől, az ő hiányuktól félünk mindannyian, és persze ezt még erősíti a kudarctól való félelem, az iskolarendszer igazságtalanságai miatt elvesztett hitünk is. Milyen nehéz diának lenne.
Ezt a félémet pánikot szeretném egy új nézőpontból megvilágítani, és azt remélem talán ez enyhít a lelkünket nyomasztó gondolatok súlyán: Ez az új nézőpont egy tanár szemszögéből mutatja be a 4.es évfolyamot. Gondoljatok csak bele, 6 éven keresztül minden gondunk és boldogságunk forrásai a tanáraink voltak. Elvárjuk tőlük, hogy együtt érezzenek és megértsenek bennünket, és mi közben csak kihasználjuk őket.
Ezúton szeretnék rávilágítani arra a tényre, hogy pedagógusaink talán ugyancsak közel kerültek egyeseinkhez, és azzal a tudattal kell új osztályuk problémáiba belevetni magukat, hogy régi diákjaik soha többé nem térnek vissza.
Azzal a tudattal kell együtt élniük, hogy munkájuk gyümölcsét más fogja learatni, s nekik csak emlékek maradnak rosszak és jók, és az ő elismerésük nem több mint a büszkeség mely akkor tölti el őket, ha egy növendékük egyszer még sokra viszi.
Meghajtom fejemet osztályom előtt, mert őszintén szeretlek titeket, de tiszteletem, és remélem a tietek nagy része is, a tanároké akik voltak oly kedvesek és életük egy részét feláldozták értünk, a mi jövőnkért, és ezzel sokkal többet tettek a mi boldogságunkért mint amennyit mi valaha is vissza tudnánk fizetni.
A tizenkettedik „e” nevében köszönöm, hogy a Táncsics Mihály Gimnáziumban tanulhattunk.