Szemelvenyek Attila elkepzelt eletebol

Szemelvenyek Attila elkepzelt eletebol:



M- Én nem azt mondom hogy a pénzügyi pálya rossz vagy hogy a műszaki jó, egyszerűen csak arra világítottam rá, hogy a gazdasági természeténél fogva kudarcra van ítélve.
K- Kudarcra? Akkor miért ők kapják a legjobb munkákat?
M- Hát hogy melyik munka jó ez relatív, de most nem ez a lényeg. Úgy értem a közgazdász ha mindent megtanult akkoris ott fog tartani, hogy a múltat pontosan ismerni fogja és a jelent pontosan meg tudja figyelni, és ezekből megpróbálja kiszámolni a jövőben bekövetkező események valószínűséget. A bukta csak az, hogy a jövő gyökereiben különbözik a jelentől és múlttól . Ha jobban tetszik, ahhoz hogy helyes eredményt kapjál meg kell szoroznod az egyes dolgok valószínűséget egy Chaos számmal, egy teljesen véletlenszerű számmal, ami legtöbbször 1, de néha nem. És amikor nem akkor neked annyi.
K- Jó legyen, bar nem értek vele egyet, de legyen. Viszont ha ez kudarc, hogy ritkán tényleg bakot lő az ember akkor is ha jól végezte dolgát, akkor mi a helyzet a műszaki résszel?! Nem egyszer törten meg hogy mérnökök valamit felépítettek és az összedőlt mert valamit aminek létezéséről addig nem is tudtak nem vettek számításba. Mint az a híd Amerikában ami a széltől dőlt össze. Mert olyan frekvenciájú rezgést hozott létre ami rezonancia katasztrófához vezetett!
M- Igen de ettől a műszaki tudás nem omlott össze, sőt gyarapodott, nem estünk vissza a kőkorszakba, míg egy gazdasági katasztrófa újból a cserekereskedelem szintjére vezet. Ha úgy tetszik a gazdasági fejlődés ciklusos, jó spirális, a műszaki pedig lineáris.
K- Ezzel meg főleg nem értek egyet. Erre az érvem nem más mint az emberi feledékenység. Most mar túl nagy tudás van az emberiség birtokában ahhoz hogy valaki azt egyben magáévá tegye és meg tovább is fejlessze. Egyes tudósok egyes irányokba specializalodnak, és aztán ennek az iránynak a ketrecéből nem tudnak kitörni. Kutatásuk sokszor nem hoz eredményt, vagy csak elenyészőt, ami túl jelentéktelen publikálásra ezert elfelejtődik. A zsenik kapacitása is véges, és mar megközelítjük ezt a határt. A tudás fejlődése stagnálni latszik. A fejlődést maximum az oktatási rendszer feljavítása tudná megindítani újra. De ennek épp az ellenkezője megy éppen végbe.( a gondolat másik irányból is megdönthető mert igaz a gazdasági fejlődés ciklikus, mégis a hullámvölgyek nem ugyanarra a 0 szintre esnek vissza, hanem ezek a minimum helyek azért folyton egyre magasabb értékek.)
M- Arra célzol tehát, hogy gyorsabban kéne a meglevő tudást az embereknek átadni, hogy több idejük legyen olyan kérdésekkel foglalkozni amit meg senki nem oldott meg? Én ez ellen azzal védekezem, hogy bar igaz a tudást nem tudja egy ember már egészében magáévá tenni, de a tudásunk összegzésére csapatmunkaival kepések vagyunk. Szerintem mar az ókorban sem lehetett az egész tudást egy emberben összpontosítani. Elvégre ahhoz faragni, vadászni, írni olvasni, énekelni, építkezni, háborúzni egyformán jól kellett volna tudni. Mégis ha megnézed pl.: a piramisok bár nem ez volt a céljuk, koruk egész tudását magában hordozzak. A Nílushoz képest a helyzetük a csillagok térképe. A folyósok benne a év megadott napján a bizonyos csillagok fele mutatnak. A falakon a hieroglifák a kultúrát és történelmet, irodalmat örökítik meg, meg a királyok preparálása mely máig épen megőrizte őket kémiai tudásukat és vallásos fejlettségüket bizonyítja. (persze meg millió más dolgot is) Ma is lehetne ilyen építmény létrehozni. Jóval nagyobb, bonyolultabb lenne. Ahogy a tudás növekedne úgy a könyvtár is nagyobb lesz. Addig míg a végtelenbe nem érnek, és ott össze nem találkoznak. Akkor már a tudás és annak a lejegyzése egy és ugyanaz lenne. De mindig létezne ilyen építmény.
K- Kezdünk eltávolodni az eredeti Gazdaság Vs Műszaki problémától, és mellesleg az előbb az első mondaton kívül 1 értelmes gondolatod nem volt. Az is amolyan vak tyúk is talál szeget szindróma. Igen az a baj, hogy nem tudjuk elég gyorsan tovább adni a tudást. A baj az állandó fordítási csúsztatásokkal van. Hiába beszeli két ember ugyanazt a nyelvet. A gondolat az agyunkba nem evilági nyelven van tárolva, a gondolatot aztán mindenki egyéni módon fordítja a nyelvünkre, és aztán ezt a szöveget mindenki különböző módon interpretálja. Az állandó árnyalati félreértések sorban idő eltolódás vezetnek. Úgy hiszem ennek kiküszöbölése pedig mar meg is van oldva. Néha az ember és a barátja valahogy úgy érzi egymás fejébe látnak, szavak nélkül megértik egymást. Ilyenkor az történek, hogy szinte a nyelvi közvetítés nélkül a nyers gondolatot közvetítik egymásnak, de ehhez barátság, megértés és hosszú évek odaadó figyelme szükséges. Mely csak barát és barát között lehetséges, vagy és ez egy nagybetűs VAGY, mester és tanítvány között.
M- Kivitelezhetetlenül sok tanárra lenne szükség, amúgy meg..
K- Várj várj, persze hogy ebben a mai rendszerben nem kivitelezhető, de nem kell tanárnak lenned ahhoz hogy taníts, a közgazdászt tanítsa közgazdász, a mérnököt mérnök, a költőt költő. Azt azért nem mondhatod hogy nincs annyi ügyvéd hogy megtanítsak azokat akik ügyvédek akarnak lenni??
M- Az átalakulás túl radikális változásokat feltételez talán utána nem is lennének többe ügyvédek. Talán akkor meg más nem működne.
K- Rajtakaptalak, most meg te nem gondolkodsz úgy mint egy vegyész mondjuk. Ha valami nem jó nézd meg mi a probléma, old meg ezt a problémát, nézd meg mi történik most. Valószínű lesz egy újabb probléma, old meg ezt is, egyszer csak elfogynak, vagy jelentéktelenné válnak. Ez a műszaki fejlődés.
M- Tehát egy mester, tanítvány rendszerben élünk, rendben. Mi garantálja hogy tényleg létezik ez a csodás nyelv nélküli kommunikáció? Had hangsúlyozzam a rendszer természetéből fakad, hogy sokkal eredményesebb kommunikációra van szükség hogy tényleg felülmúld vele a mai vívmányait. Elvégre ehhez a handycap - es információcseréhez képest elég eredményesek vagyunk... Szkeptikus vagyok. Bármilyen jól ismerek valakit mégis félreértem őket néha.
K- Nézd egy irányban ez a nyelv mar létezik is. Nézd meg a zenét. Ugyanattól a zenétől mindenkinek ugyanaz az érzése lesz, ez ösztönös képesség, velünk született adottság. A zenész aki mar mint nyelvet tudja használni a hangszerét, és megvan az isteni szikraja ahhoz hogy tudja melyik érzést milyen zenével lehet leírni, globálisan tud kommunikálni. Az érzések terén a zene minden bizonnyal sokkal pontosabb nyelv mint bármely másik.
M-Na kezdünk elvontak lenni, Ezt már szeretem. Bármely másik? Ha mar így a dobozon kívül gondolkodunk... szerintem a test beszéd még hatásosabb.
K- Uh ez övön aluli...
M- Persze, amúgy meg zenével hogy akarod elmesélni hogy „Holnap matekból dogát írunk”? Szerintem pedig ezt magyarul elég értelmesen elmondtam.
K-Lehet, hogy ti műszerészek okosabbak vagytok, de beszelni mi jobban tudunk. Latod már oda jutottunk hogy te akarod megmagyarázni nekem miért nem jó a kísérletek alapján folyatott kutatás... Szóval legyen döntetlen.
M- Ah egye fene, egyébként utallak.
K- Én is. Szomjas vagy?
M-Persze, volt mar hogy nem?
MK- Akkor ébredjünk fel. Menjünk el inni valahova.


Attila(MK)

”Az ajtó amit midig is ki szerettem volna nyitni. (Ajtók itt Steppenwolf felek): - Légy isten-.”

Jes_S