Boldog Karácsonyt!

Kedves barátaim!

Itt vannak az ünnepek és mi ünnepelünk, majd szétpukkadunk annyira. Legyünk boldogok, boldogok vagyunk, de mennyire! Minden szép és pompás, ezért kell jól érezni magunkat.

Rocksztár

Vajon milyen lehet rocksztárnak lenni? Reggel felkelni, légpuskával elijeszteni pár paparazzót a kastélyom elöl. Délelőtt unalomból venni egy új házat, es a gitárommal azonos színűre festetni. Gondolom ebédre valami elképesztően csinos testbe csomagolt vérszívó szipirtyóval elmennék valahová enni, ahol összevesznénk, mert meg mertem kérdezni miért volt szüksége egy „millára” a fodrászhoz, és a verekedés hevében végül a fejemhez vágná hogy úgy gitározom mint egy lány!

...de már ö is látja, hogy ez azért túlzás volt, s megpróbál elmenekülni. Engem persze szorít a bőrnacim, amúgy sem a sportosságommal tűntem ki a tehetségtelen zenészek tömegéből (hanem jobb reklámkampánnyal.) ezért az üldözésre képtelenül jobb híján a sószórót dobom utána. Persze a szipirtyója kezdettől fogva csak egy agresszív lépésre várt és ahogy a testkontakt megszületik a gránát gyanánt használt sószóró és mesterséges napon barnult ringyóbőr között, focistát megszégyenítő színészi bravúrral dobja fel magát a boszorka, esés közben még időt találva arra, hogy sípcsontját is eltörje. Másnap már perel is. (Mintha az ügyvéd már készen állt volna.) A (pletyka)újságok címlapján áll, hogy rasszista nőkínzó vagyok, es ezzel együtt a marketing mutatóim az égbe szöknek, példátlan népszerűséget mutatva. A tárgyaláson megpróbálom őszintén elmesélni a szűk bőrnadrág és olcsó lotyó drámáját józan ítéletben bízva, de az ügyvédem elnémít és védelmemben az őrültségemre hivatkozik. A kifogást túlontúl gyorsan elfogadják (ami egy pillanatra elgondolkodtat) és felmentenek. Végre egy ki csend és magány vár a gitárszínű lakásban, s én írok egy akusztikus számot, melynek cime: „az indianapolisi torreádor szomorú története.”. A nagy sajtó csönd miatt azonban (konfliktus híján) a cd-k eladása megapad. Kétségbeesésemben percinget rakatok a bal agyféltekémbe és frizurát váltok, de a drasztikus stílusváltás sem segít. Junkie leszek, a vég közelít. Aztán egy bulin találkozom Britney-vel és kicsit hozzáérek a seggéhez. Az (pletyka)újságok persze másnap már két gyerekről és boldog házasságról (vannak amik már a vállasról)beszélnek. Az üzlet újra belendül.

Előbb utóbb meglátok az utcán egy srácot aki javíthatatlanul hétköznapi, s belegondolok vajon milyen lehet hétköznapinak lenni?

Mindig arra vágyunk ami nincsen. A legjobb megoldás, nem kívánni, nem gondolkodni.. csak nézni ki a fejünkből.

(Avagy csak annyi libát vegyél amennyit meg tudsz enni.)

Annak akit elragadott a nyugati szél árja

Kit elragadott a nyugati szél,
De legbelül mégis fél,
Repül a suhanó fuvallattal a messzeségbe,
Néha kétli, hogy tényleg ez volna.

A keleti szelet mar csak névről ismeri,
Viszont mindennel jobban hiányzik neki,
Olykor-olykor megérzi illatát
És visszasírja múltja néhány boldog pillanatát.

Az új szellő meghozta a meleget,
De mindennel jobban kívánja az otthoni hideget.
S hirtelen megszólal szívének keserű hangja:
"Eltévedt vándor,menj ,repülj,rohanj haza!"
De halad e száguldó,nyugati levegő sebesen,

És egyébként is hont hol keressen.
Tudja, hogy ez egy teljesíthetetlen vágya,
Ami marad a legkedvesebb álma,
Annak kit elragadott a nyugati szél árja.

Tivadar

Ralf Denninger

• ausstellung

02. dezember 06
tag der offenen tür
11.00 - 19.00 uhr
bei art-tractiv mit bildern von
ralf denninger & b. hellwig
kleine königstraße 1
showroom | 2tes stockwerk