Rocksztár

Vajon milyen lehet rocksztárnak lenni? Reggel felkelni, légpuskával elijeszteni pár paparazzót a kastélyom elöl. Délelőtt unalomból venni egy új házat, es a gitárommal azonos színűre festetni. Gondolom ebédre valami elképesztően csinos testbe csomagolt vérszívó szipirtyóval elmennék valahová enni, ahol összevesznénk, mert meg mertem kérdezni miért volt szüksége egy „millára” a fodrászhoz, és a verekedés hevében végül a fejemhez vágná hogy úgy gitározom mint egy lány!

...de már ö is látja, hogy ez azért túlzás volt, s megpróbál elmenekülni. Engem persze szorít a bőrnacim, amúgy sem a sportosságommal tűntem ki a tehetségtelen zenészek tömegéből (hanem jobb reklámkampánnyal.) ezért az üldözésre képtelenül jobb híján a sószórót dobom utána. Persze a szipirtyója kezdettől fogva csak egy agresszív lépésre várt és ahogy a testkontakt megszületik a gránát gyanánt használt sószóró és mesterséges napon barnult ringyóbőr között, focistát megszégyenítő színészi bravúrral dobja fel magát a boszorka, esés közben még időt találva arra, hogy sípcsontját is eltörje. Másnap már perel is. (Mintha az ügyvéd már készen állt volna.) A (pletyka)újságok címlapján áll, hogy rasszista nőkínzó vagyok, es ezzel együtt a marketing mutatóim az égbe szöknek, példátlan népszerűséget mutatva. A tárgyaláson megpróbálom őszintén elmesélni a szűk bőrnadrág és olcsó lotyó drámáját józan ítéletben bízva, de az ügyvédem elnémít és védelmemben az őrültségemre hivatkozik. A kifogást túlontúl gyorsan elfogadják (ami egy pillanatra elgondolkodtat) és felmentenek. Végre egy ki csend és magány vár a gitárszínű lakásban, s én írok egy akusztikus számot, melynek cime: „az indianapolisi torreádor szomorú története.”. A nagy sajtó csönd miatt azonban (konfliktus híján) a cd-k eladása megapad. Kétségbeesésemben percinget rakatok a bal agyféltekémbe és frizurát váltok, de a drasztikus stílusváltás sem segít. Junkie leszek, a vég közelít. Aztán egy bulin találkozom Britney-vel és kicsit hozzáérek a seggéhez. Az (pletyka)újságok persze másnap már két gyerekről és boldog házasságról (vannak amik már a vállasról)beszélnek. Az üzlet újra belendül.

Előbb utóbb meglátok az utcán egy srácot aki javíthatatlanul hétköznapi, s belegondolok vajon milyen lehet hétköznapinak lenni?

Mindig arra vágyunk ami nincsen. A legjobb megoldás, nem kívánni, nem gondolkodni.. csak nézni ki a fejünkből.

(Avagy csak annyi libát vegyél amennyit meg tudsz enni.)