Annak akit elragadott a nyugati szél árja

Kit elragadott a nyugati szél,
De legbelül mégis fél,
Repül a suhanó fuvallattal a messzeségbe,
Néha kétli, hogy tényleg ez volna.

A keleti szelet mar csak névről ismeri,
Viszont mindennel jobban hiányzik neki,
Olykor-olykor megérzi illatát
És visszasírja múltja néhány boldog pillanatát.

Az új szellő meghozta a meleget,
De mindennel jobban kívánja az otthoni hideget.
S hirtelen megszólal szívének keserű hangja:
"Eltévedt vándor,menj ,repülj,rohanj haza!"
De halad e száguldó,nyugati levegő sebesen,

És egyébként is hont hol keressen.
Tudja, hogy ez egy teljesíthetetlen vágya,
Ami marad a legkedvesebb álma,
Annak kit elragadott a nyugati szél árja.

Tivadar