Nincs Mikulás!

Mindig meglepődöm amikor újból es újból bekövetkezik az elkerülhetetlen, és egy új, izgalmas élmény hirtelen a megszokottság unalmába süllyed. A sors mennyire perverz humorára vall, hogy a körülményekhez hozza tudok szokni, de az erre való képességhez nem?
Van egy megfoghatatlan varázsa, mindaddig amíg meg nem ismerem, annak ami új. A tapasztalattal párhuzamosan aztán egy felsőbbrendű csoportba osztódik minden ami nem tud ellenállni az időnek. A melankólia ami az élet egy rejtélyének megfejtésével jár, egyenlő a már bizalmassá vált dolog későbbi értékével. Freud 1971-ben már meghúzta a határt fájdalom és melankólia között, utóbbi csak a teljes ürességgel összehasonlítható ami a beteljesülhetetlen szerelem.
A közeljövőben 3 dolog „értéket” fogom megtudni. Hiú álom volna azt gondolni, hogy ennek a jövőnek a bizonyossága felkészít a feldolgozására.
Egyre közelebb érek a „Diadalív árnyékában” végéhez, és nem merem gyorsan olvasni, hogy minden szó, minden kép jól meg legyen ízlelve, mert tudom, hogy az utolsó lap elolvasása egyben a történet kárhozatát is jelenti, elmúlttá válik ahogy a ma nemsokára tegnap lesz.
Herbert Grönemeyer (Akinek a héten kezdtem megszeretni a zenéjét.) is aggodalomra ad okot, mert a zene a legveszélyeztetettebb szórakozás. Az unalomnak erre a fajtájára külön szót is találtak ki: Sláger.
A legfájdalmasabb mégis a titokzatos ismerősből baráttá vált „G” Esien Hannes. Tudom, hogy a pozitívum ebben az alakváltozásban az összes közül a legnagyobb, de mégis hiányozni fog az a gyermeki kíváncsiság amivel erre a modern idők lázadójára tekintettem. Van a titkoknak azonban egy olyan kellemetlen tulajdonságuk, hogy amint megtudod őket, nem titkok többé.

Schweinschlachten

Pár kép

Ein Nebenprodukt der ungarisches Revolution, Aufstand, Partie:

Hört mir zu meine Freunde! Wir müssen auf die Strasse, wir müssen demonstrieren. Wir leben in harte Zeiten. Es ist eine Plicht die Menschen an sich nahmen, indem sie in ein Welt geboren sind mit „G” Eisen, und der Rest des Gangs.
Hör zu und halt gefärhlichst die Klappe! Grundschule ist vorbei, hier gilt „mal sehen was davon wird” nicht mehr, sondern „Reden ist Silber Schweigen ist Gold.”
Es laufen überall Bungolovskis rum, und das Gel tropft von ihre Haare ständig runter. Ganz gefährlich diese rutschige substanz wenn ihr mich frägt.
Ach wie gern ich weider in die 12 Klasse sein würde. Wo uns anstendige Alkoholiker, oder Nette Pedofile „prolig” unterichtet haben. Punanis waren Zahlreich, ohh die süsse Marmalade!
Und jetzt? Professoren die noch mit ihere Ältern wohnen, oder 24/7 neue Methoden für die rheologisches modellierung des Haargels erfinden, wollen uns was beibringen!
Saurkraut, die ganze Gruppe. Das heist schon von langweile aus unmotiviert zu sein. Frühstückschnaps, Kippen und Kaffee, zur hölle mit Feinmotorik und Logik.
Das Moral des Geschichte ist, sei nie vorbereitet, so wirdst du nie überrascht, und wenn du keine Wahl mehr hast sei dir selbst, aber in eine andere Zeit an eine andere Ort.

GEisen schrieb:

Gute zeiten gibt es jedenfalls auf deiner homepage massenhaft zu sehen. die bilder stammen aus besseren zeiten. aber da kommen wir wieder hin jetzt heisst es durhhalten die examen wegbatteln um wieder zeit zu angeben zu haben immerhin das was wir am besten können. und klar sind die professoren durchgeknallt es wird aller höchste ziet für geisen das ruder in die hand zu nehmen. rheologisches modell: keine dämpfer sonder pure action

Pálinkás jó reggelt!

- Most én mesélek neked a vörösborról meg a pálinkáról, ami nem mindegy - kezdi csendesen. - Figyelj, káplár! Franciaországban, egyszerű étkezéstől a legfényesebb lakodalomig, szomjukat, örömüket, ünnepüket vörösborral édesítik az emberek. A vörösbor nem tűri a magányos ivót. Cimbora kell hozzá, vidám történetek, régi nóták, asszonyokra emlékeztetőek, kártya és muzsika...

- Szegény Screbin főhadnagy úr igen szépen hegedült...

- De meghalt. Tehát fogd be a szádat, kérlek. Annyiban igazad van, hogy vörösbort Screbin nélkül nem lehet inni. De nem is szabad. Én azt mondom: hazaárulás! A vörösbor Franciaország nagy hagyományainak egyike, és bizonyos hazafias szertartással egyenrangúnak kell tekinteni, amikor iszzák. De ha olasz őseimre gondolok, akik megszokták, hogy a quarto rossót minden étkezésnél rendelés nélkül felszolgálja a pincér, akkor szintén kötelez a tisztelet ez itallal szemben, mert Olaszországban is több, mint egyszerű iszákosság a vörösbor élvezete. Ezért csak pálinkát szabad inni. A pálinka mámora fenséges közönyt prédikál. Megveted a halált, és jó az élet is úgy, ahogy éppen van, illetve, ahogy nincs. A vörösbortól eszedbe jut, hogy novemberben Rómában a Borghese park fakoronái között, növekvő mahagóniszínű foltokban terjed az ősz, és alkonyatkor sok-sok harang zúg. Ilyenkor a Piazza de Popolón felrebbennek a galambok esetlen szárnyalással... Fáj a szíved, de képes vagy vágyódni, sőt remélni is, hogy egyszer majd eljutsz innen az Örök Városba, miután ilyen céllal búcsúzáskor bedobtál néhány centesimót a Fontana di Trevi nevű mesterséges vízesés roppant medencéjébe, s ezért viszontlátással kecsegtet a babona némi készpénz ellenében. Hiszed a hihetetlent; ez a vörösbor...

Megtörő füttyszóval egy melódiára emlékezett és közben a két pohárba pálinkát töltött, de vizenyős tekintete a szomszédos szoba ajtaját bámulta, amelyen tábla volt:

<<< SCREBIN FŐHADNAGY >>>
<<< Parancsnokhelyettes >>>

Búsan folytatta:

- A vörösbor elhozta Rómát a sok haranggal. De éppúgy mondhattam volna a firenzei Ponte Vecchio zsivajos környékét vagy akár a genuai temető alig szomorú és mégis fenséges látványát, mozdulatlan szobortömegével. Ha hiszed ha nem: ott nagyon boldog voltam, az olvadó viasz és a gyászosan nehéz szagú virágok párolgásában... Akadt például egy orosz nő, aki csak itt vált beszédessé, ahol általában örök hallgatás céljából tartózkodnak az emberek, és júliusban a hervadásra készülő, érett virágok utolsó, nagy illatbacchanáliáikat lelkendezik, mint bizonyos asszonyok az úgynevezett balzaci korban, kiszépülve és sokszoros szenvedélytől kábultan, hajukban az első ősz szálakkal. Akarsz cigarettázni? Mi? Megengedem. Tessék.

A kapitány annyira szórakozott volt, hogy tüzet adott az altisztnek, amire ez felpattant ültéből, és összevissza szipákolt, de reszkető kezében nem gyulladt meg a cigaretta.

- A vörösbor a francia és az olasz nép hatalmas történelmi katasztrófái idején táplálta a lankadó hitet, azzal az ösztönzéssel, hogy élni vagy remélni ugyanaz, mert nagy nemzetek nemegyszer feltámadtak ismét tartós elhalálozásukból, és ebben mindig jelentékeny része volt a vörösbornak. A pálinka mámora nagystílű belenyugvás. Meggyőz arról, hogy semmi sem fontos. Földi bajaidra feleletül megajándékoz az idő és a tér fogalmaival. Ilyen roppant átlók között, jelentőségedben eltörpülve, boldog lehetsz megalázottan is, miután úgy érzed, hogy felesleges a világ, és a semmi is fontos, ha szereted. Ilyen egy közönyös, cseppfolyós Tolsztoj ez a pálinka. A vörösbor fáj, de azt mondja: "Jó lenne élni!" Ha többet iszol, így szól: "Élni kell!" Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: "Élni fogsz!" És ez akkor is szép, ha nem igaz. Menj a fenébe, fiam.

Rejtő Jenő

Csontbrigád

Magyarország

A reggeli vizsga 5-ös lett, a profeszor pedig kifejezte aggodalmait a magyarországi helyzet miatt. Persze én még nem tudtam miröl beszél. Külön öröm volt hallani az eseményekröl.

Pár kedvenc beszólásom:

A szabadság téren verik a magyart! Magyar rendör, velünk van!

Anyagismeret.

Minden jó, ha ....

A tv-zés passzívvá tesz, az olvasás elgondolkodtat az írás pedig felszabadít. Volt valami sztorim a hazautamról, egy 73 éves vallási fanatikusról, aki az egyetlen utasom volt, 9órán keresztül.
Szomorú élete volt és nem volt rest nagyon részletesen azt megosztani velem. Legalább ébren tart gondoltam. Bécs felé persze már az őrület kerülgetett, azt hiszem épp az első szerelméről beszéltünk, „az áldott jó Lajosról” akit elütött egy busz. (Úgy Linz felé) Passzív ellenállásként beraktam A Kazettát, gondolván, hogy ez majd elhallgattatja. A siker elmaradt, de megtudtam, hogy a metál miért is isten zenéje, és amikor dudolni kezdte a Wheels Of Fire-t, nem bírtam tovább a megszentségtelenítést. Amikor tankolás után megjegyeztem, hogy fáj a hátam, felfedte igaz énjét kedves mamácskám és elmondta, hogy neki gyógyító ereje van. Kaptam egy masszázst, pedig én ellenkeztem. Az útra koncentrálva próbáltam ügyet sem vetni a körülöttem lassan megbomló világra, az engem bájosan megerőszakoló hölgyre, és már csak legyintettem szertefoszló önbecsülésemre. Előre előre! Az utolsó pihenőn Mondsee-nál elgondolkodhattam gyarló életemről, amíg Az Kinek a Nevét Nem Mondjuk Ki egy hattyúval folytatott egyoldalú beszélgetés. (Komolyan) A Stuttgart tábla után kezdődött a dugó. 1000 m-re a céltól. Emlékeim a rá következő fél óráról homályosak, de úgy hiszem megkeresztelkedtem, és talán egy szektába is beléptem. Az ostyát egy tehénszárra aszalódott mentos helyettesített amit nem lehetett visszautasítani. Olyan gyorsan vettem ki a bőröndjét és köszöntem el, hogy nem maradt ideje megpuszilni.
3 napig tartott a sokkból felépülni.

Megbuktam állami jogból, ami váratlanul ért és Olgát megtámadta 3 néger (afro-amerikai) csaj egy papírvágó késsel, ami ugyancsak meglepett. Megint egész nap magolás a menü és mellesleg meg is vagyok fázva, (Talán Az Kinek a Nevét Nem Mondjuk Ki meggyógyítana?) de mégis jól érzem magam.

A drog neve Remarque, avagy a Diadalív árnyékában.

Visszatekintés

Sorban vesznek az álmok,
Képek törnek össze,
Tovatűnt a mámor,
Űr marad örökre.

Hullócsillag fénylik,
Makacsul az égen,
Nem kell tőle félni,
Továbbmegy az élet.

Hockey

Áldozzunk egy percet elmult korok hőseinek az emlékére. Társadalmakra, ahol a becsület fontosabb volt mint az élet, és a háború több mint koholt vádak alapján történő lopás.
Mindig is szerettem lovagtörténeteket, ókori legendákat. Emberekről akiket kivűlről páncél borít, de érző szivet takar.

A jégkorongnak ehhez csupan annyi köze van, hogy ott minket is páncél borít, és nagyon izgalmas. 2 kép az új szerelésemről: