Sohasem
A nap arnyékában elnyúlva,
Rád gondoltam újra.
Miközben a" lehetett volna",
Elmerül egy sose volt múltba.
Minden percnyi életet élve,
Ezernyi hullik a porba,
A jövö végtelen fényében,
A mult sötét csikját húzza.
S az árnyek egyre terjed,
Elfedi egész testedet.
Arcodat felhökbe burkolja,
A sose volt, sose lesz,
Sejtelmes bosszúja.
0 Comments:
Post a Comment
<< Home