Sohasem

A nap arnyékában elnyúlva,
Rád gondoltam újra.
Miközben a" lehetett volna",
Elmerül egy sose volt múltba.

Minden percnyi életet élve,
Ezernyi hullik a porba,
A jövö végtelen fényében,
A mult sötét csikját húzza.

S az árnyek egyre terjed,
Elfedi egész testedet.
Arcodat felhökbe burkolja,
A sose volt, sose lesz,
Sejtelmes bosszúja.