Költészet Napja 2009 - Alkony

Alkony

Száll az alkony édes árnya,
Vér reménye, kéj magánya,
Mezítelen, leplezetlen
Lép a lélek félhomályba.

---

Fűzfaágból falakat sző,
Levelekből aranytetőt,
Kacskaringó, tekervényes
Gyökerekből hajlít lépcsőt.

A tóból síma tükröt farag,
Mohaszárból bársonypamlag,
Szitakötő szárnyából lesz
A veretes rózsaablak.

Reszket az ég kupolája,
Lehull a lét zabolája,
Dicsően és némán áll az
Alkony bíbor palotája.

---

Táncra kélünk mi ott ketten
Mezítelen, leplezetlen,
S összeforrva fonja körbe
Végül az éj lelked, s lelkem.

Márton

Alkony

Egy végtelen csepp fény,
Fejét az éj keblén álomra hajtja,
Vérben fürödve haldoklik,
Az örök alkony naprol-napra.


Unendlich ist der Tropfen Licht,
Der sein Kopf an die sanfte Nacht zur ruhe legt.
In blut gebadet stirbt er,die ewige Abenddämerung.
Jeden Tag wieder.


Attila