Felbecsülhetetlen Felfedezéseim Feljegyzései

A munkaidő feltartozhatatlanul telik, és az agy fokozatosan szabadidő üzemmódba kapcsol. Ilyenkor vélem megtálalni a választ az élet nagy kérdéseire.
Íme:

Dióhéjban az egész:

Röviden összefoglalva a férfi és a nő nem kompatibilis egymással. A nők vágyai untatnak minket, a mi vágyaink túl durvák nekik. Haszontalan a közös cél keresése, elejétől kezdve kudarcra van ítélve, és csak családashoz vezet. Azok akik azt állítják, hogy ők márpedig ugyanazt akarjak, és boldog kapcsolatban élnek, nem feltétlenül hazudnak, hanem valamilyen formában csak tévednek. Emberi dolog magunkat valakinek alávetni, és minden kapcsolatban van egy úr és egy szolga. Akik boldognak érzik magukat, azok közül az egyik vagy nem bánja, hogy alsóbbrendű a kapcsolatban, vagy az az egészséges helyzet állt elő, hogy felváltva vannak az úr és a szolga szerepben.

Hűség

Eredetileg a cím „a férfi és a hűség“ akart lenni, de mivel ez a probléma annyira klasszikusan a férfi tulajdonságaira visszavezethető, hogy leegyszerűsítettem. Első ránézésre úgy tűnik, hogy csak nagyon kevés férfi hűséges, pedig elvileg egy sokra becsült tulajdonság. Másrészt néha meglepő, hogy rondább illetve kinézet és szemelyiség szempontjából is kevésbe vonzó nővel lépnek félre. Mindenki egyetért azzal, hogy a férfiak szeretik a szexet, és mindig sokat akarnak belőle., a nők pedig ha személyes kritériumainak megfelel akkor megengedik, hogy lefeküdjenek velük. Mindenki szó nélkül részt vész ebben a játékban, és az új játékosok szinte ösztönösen megtanuljak a szabályokat. Abban is osztatlannak tűnik a társadalom, hogy mindenkinek van egy fajta értéke, amit szubjektív kritériumok alapján határozunk meg, mint például a humor, fenek-méret, hajszín, pénzügyi állapot stb... de a végeredmény csak kismértékben különbözik személytől függően.
Mindenki persze a legjobbat szeretné, de alapvetően zokszó nélkül fogadunk bárkit aki a mi értékünkhöz hasonló. Persze tisztelet a kivétel bizonyos közkincsként kezelt lányoknak, illetve sokat akaró fiuknak, hogy csak a klasszikusokat említsem.
Érdekes és kevésbe köztudott a sikeresen kiharcolt szex hatása a férfiaknál a nő értékére, mégpedig hogy az szinte minden esetben csökken. Amint nem kell érte harcolni már a szex sem az igazi. Ez az igen kellemetlen infláció, ami idővel csak növekszik, nem permanens. Amint megszakad a „barmikor lefekhetsz velem amikor csak akarsz(ha épp nekem is megfelel)“ típusú kapcsolat, az elveszített érték idővel helyreáll. Ki ne ismerne a soha véget nem érő szakítások és kibékülések sorozatát, személyesen vagy baráti köréből. A férfi számára a közepés de új, értékesebb mint rendkívüli, de régi. Így történhet az, hogy rondább lánnyal csalják meg a csinos barátnőt. Az hogy megcsalják-e nem kérdés. Minden férfi csak annyira hűséges mint a lehetőségei. Nem kell babérkoszorút fűzni annak aki nem lépett félre. Nem jelenti azt hogy nem tenné szívesen, vagy hogy gondolatban nem teszi azt már most is folyamatosan. Túlnyomó többségben csak azt jelenti, hogy a saját szubjektív értékrendszere szerint magasabb vagy azonos értékű nővel jelenleg nincsen lehetősége. Ez az ember természete, ez az elemi ösztön, ami velünk született, ez tette lehetővé, hogy most mi uraljuk a földet, vagy legalábbis, hogy mostanáig életben maradtunk.