Kedvencek a múltból

” Én kiestem az ütemből, és mérgemben meg attól való féltemben, hogy a tiszthelyettes újra visszafordít bennünket, a térdemmel ülepen rúgtam Medvét. Ez nagyon elterjedt, szinte semmitmondó lábmozdulat volt itt, én mégis rögtön megbántam. ”

” Most éppen egy igazi iskola igazi második osztályában ülök, és egy magyarórát helyettesítek szakszerűen. Ez abból áll, hogy az ember vonakodva belép, felállnak (szintén vonakodva), jelentenek neki (ha nagyon erőszakosak vagyunk), és leülnek. Ilyenkor az emberfia csendet kér.”

” Apró fején zsokésapka, kurta-furcsa kockás zakó rajta, ugyancsak levegőből szabott… Öles termet, de valószínűtlenül sovány, válla keskeny, s arckifejezése –hadd hívjam föl erre külön a figyelmet- csúfondáros.”

”- Uraim! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
-Valami matrózban.
-Milyen kés volt?
-Acél, Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
-Várjunk… Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele?
-Kagyló.
-Hány részből?
-Egy darabból készült.
-Akkor nincs baj. Megvan a kés!
-Hol?
-A hátamban. ”

” A gólya egy madár, két gólya két madár. Két gólya és három csirkefogó, az öt jómadár. A döglött gólya már nem madár, mert nem tud repülni. De azért a repülőgép még nem madár ha tud is repülni.-… A gólya a meleget szereti, azért a sarkvidékeken csak akkor fordul elő, ha odaviszik…”

” Volt egyszer egy papagájnak egy asszonysága. Az állat meg volt elégedve az asszonysággal: rendesen adott neki ennie, innia és nem kínozta haszontalan szavak betanításával. -... A madár emberszolgájával nem bánt rosszul, nem követelt tőle sok munkát: az aprópénzt kellett beszednie művészi mutatványaiért és napi funkciójáért, amit az utcák sarkán a néptől kapott.”.

”Azért írok, hogy fölfedezem, mit gondolok.”